Márk Róbert (b) és Medve István
A gyulai páros, Medve István és Márk Róbert nyolcszor nyerte meg a rendőr-főkapitányságok közötti vízirendészeti járőrversenyt. Jogszabályismeretük és kommunikációs képességük kiváló. A Körösök mellett nőttek fel, kamaszként tilosban is fürödtek, de ma már mindenkit óva intenek ettől, bárkinek az életébe kerülhet.
Mindketten élő vízben tanultak meg úszni. Barátaikkal sok időt töltöttek a folyóknál, persze akkor még nem azzal a szemmel nézték a világot, mint ma, hiszen azóta hivatásukká vált a vízen, a partokon szabadidejüket töltők védelme. Medve István zászlós és Márk Róbert törzszászlós idén nyolcadjára lettek a rendőr-főkapitányságok mezőnyében a legjobbak a vízirendészeti járőrök országos versenyén. Hivatásos szolgálatukat határőrként kezdték, a törzszászlós 22 éve, társa 18 éve hord egyenruhát. Először, 2009-ben Medve István vett részt ilyen megmérettetésen, társa 2012-ben csatlakozott hozzá. A „miért lett vízirendőr?” kérdésre István elmosolyodik.
– A Gyulai Rendőrkapitányságon dolgozom körzeti megbízottként, és van egy szolgálatparancsnokom, aki 14 éves koromban rajtakapott, amint tiltott helyen fürödtem. A rossz nyelvek szerint ez indított erre a szakterületre. Komolyra fordítva a szót: Gyulaváriban, a Fehér-Körös közelében nőttem fel, és szenvedélyes horgász vagyok. Ismerem, szeretem a Körösöket, a tájat, és pontosan tudom, hogy a folyóra, a partra mindenki kikapcsolódni megy. Vannak, akik horgászni, fürödni, mások hajózni, sportolni, megint mások sétálni, vagy épp leülni a csendben, gyönyörködni a látványban. Az a célunk, hogy olyan helyzetet teremtsünk, tartsunk fenn, amelyben mindenki fel tud töltődni, élvezheti a természet közelségét, a saját elfoglaltságát.
Előfordul, hogy akik rendszeresen a Dunán vagy a Tiszán töltik a szabadidejüket, a Körösök láttán, hallatán legyintenek: ott nincs veszély, lehet lazábban értelmezni a szabályokat. Ez nem így van, hiszen például a Fekete-Körösnek van olyan szakasza, ahol 9-10 méter mély a víz. Kell a jó helyismeret, illetve a jól úszóknál is fontos, hogy élő vízben szerzett gyakorlatuk legyen. A folyó ugyanis egészen más, mint egy tó, és nem hasonlítható össze a medencékkel sem, amelyekben a gyermekek úszni tanulnak, sportolnak.
– Amikor gyerekként a Fehér-Körösben fürödtünk, és megláttuk, hogy jönnek a rendőrök, a part felé vettük az irányt, és elszaladtunk – eleveníti fel emlékeit Márk Róbert. – Volt, hogy előlem is szaladtak el gyerekek, de utánuk kiáltottam: „Srácok, gyertek vissza nyugodtan! Jó helyen vagytok, itt lehet fürödni, csak el szeretném mondani, mire vigyázzatok.” Nagyon megrázó élmény volt, amikor évekkel ezelőtt egy fiatalember Doboz-Szanazugnál át akarta úszni a Kettős-Köröst, és elmerült. Mélyen érintett, megviselt bennünket a tragédiája. Erre másnap attól a helytől úgy száz méterre láttam meg egy tizenévest egy traktorbelsőben evickélni. Belülről kapaszkodott a gumiba, úgy próbálta felszínen tartani magát. Megkérdeztem tőle, hogy tud-e úszni. Mondta, hogy nem, de a születésnapját tartják, és egy jókedvű, strandolós napot szerveztek. Felötlött bennem az előző napi tragédia, és elmagyaráztam neki, hogy jobban kellene vigyáznia magára. Gondoljon csak bele, milyen lenne, ha a családjával közölnék, hogy belefulladt a Körösbe.
– Bizony, sokszor libabőrösek leszünk, szó szerint megáll bennünk az ütő – veszi át a szót Medve István. – Egyszer felfigyeltünk egy gumicsónakra, amiben négyen ültek. Közelebbről már láttuk, hogy két felnőtt és két gyermek van benne, a kicsik pedig merik ki a csónakból a vizet. Mély víznél voltak, gyakorlatilag a folyó közepén, a felnőttek azonban teljes nyugalommal közölték velünk, hogy csak egy lyuk van a csónakon, és mindenképpen ki akarták próbálni. És azt az apukát sem felejtem el, akivel többször is találkoztunk úgy, hogy a motoros fémcsónakja orrán ült az 5-6 éves kisfia, úgy siklottak a vízen. Kezdetben szép szóval, utána másként próbáltam vele megértetni, hogy ez életveszélyes. A gyerek könnyen a vízbe eshet, és a csónakkal átmehet rajta. Megértem, hogy sokan fel sem tudják mérni, milyen veszélybe sodorják magukat, ezért mindig igyekszem elmagyarázni a szabálysértőknek, mit miért nem szabad.
Hamarosan véget ér a szezon, a gyulai páros október végéig hajózik. Medve István zászlós rendszerint egyedül, Márk Róbert törzszászlós pedig kiváló kollégáival, Mitykó Roland és Petrás János zászlósokkal, akiknek sokat köszönhet. De télen sem tétlenkednek, István körzeti megbízottként Gyulaváriban, Gyula városrészében ügyel a rendre. Róbert pedig határrendészeti szakértőként Gyulán, a forgalmas közúti határátkelőnél, ha kell, ügyeletesi feladatokat lát el, de leginkább útlevelet kezel és járőrözik. És persze mindketten várják a jövő májust, amikor újra vízre szállhatnak, illetve a következő országos versenyt, amelyre mindig olyan nagy lelkesedéssel készülnek, mint legelőször.
SZ.A.
