A COVID-19 elleni oltásokról rengeteg információt lehet olvasni, azonban sokszor nehéz kiszűrni a valós adatokat, követni a fejlesztések meglepően gyors ütemét, vagy eldönteni, minek higgyünk. Összefoglaló a vakcinákkal kapcsolatos legfontosabb aktuális tudnivalókról.
Magyarországon jelenleg 8 különböző cég COVID-19 elleni oltóanyaga rendelkezik valamilyen (alkalmazási vagy ideiglenes) engedéllyel a felhasználásra. Ebből 5 készítménnyel már folyamatban van a lakosság beoltása, míg 3 másik vakcina alkalmazása a közeljövőben várható. Nézzük, melyik milyen elven alapszik.
1. Hogyan működnek?
mRNS típusú vakcinák
A Pfizer/BioNTech és a Moderna által fejlesztett vakcinák egy teljesen új technológia alapján készültek: a vírus tüskefehérjéjének genetikai kódját egy lipidburokban található mRNS molekulával juttatják be a sejtbe, ennek segítségével a sejt elő tudja állítani a tüskefehérjét, amely a sejt falára kerülve immunválaszt vált ki a szervezetből. Tehát maga a vírus semmilyen formában nem kerül szervezetünkbe ezzel az oltóanyaggal.
Vektor alapú vakcinák
A vektor alapú vakcinák közé tartozik az Oxford-AstraZeneca által fejlesztett vakcina, az orosz Gamaleja Intézet által készített Szputnyik V, illetve a hazánkban már engedélyezett, de még nem alkalmazott vakcinák: a Johnson&Johnson vakcinája, a kínai CanSino vállalat által gyártott Convidecia és az indiai gyártású CoviShield.
Ezek fejlesztésénél szintén egy új technológiát alkalmaztak, bár ez a technológia már évek óta ismert és kutatott. Lényege, hogy a tüskefehérje génjét egy olyan DNS-szakasszal juttatják be a szervezetbe, amelyet egy adenovírushoz kapcsolnak. Az alkalmazott adenovírussal az emberi szervezet nagyon ritkán vagy még nem találkozott korábban, így kiváltható az immunválasz (az adenovírusok egyébként megfázásszerű megbetegedést okoznak). Az AstraZeneca és az indiai CoviShield esetében csimpánz adenovírust használnak vektorként a DNS bejuttatásához, míg az orosz vakcina két különböző humán eredetű adenovírust tartalmaz. Ennek oka, hogy mivel az adenovírus humán eredetű, ha a szervezet esetlegesen immunválaszt generálna az egyik ellen, a másik miatt a vakcina hatásossága nem csökken.
A Johnson&Johnson vakcinájában az Ad26 elnevezésű adenovírust alkalmazzák, míg a kínai Convideciában az Ad5-öt. Az indiai Covishield egyébként gyakorlatilag az AstraZeneca által fejlesztett vakcina indiai változata, így annak adatai az AstraZeneca oltásával megegyeznek.
Elölt vírust tartalmazó vakcina
A kínai Sinopharm vállalat által fejlesztett oltóanyag, egy évtizedek óta létező és számos ma használatos oltásnál is alkalmazott technológiával készült: a vakcina elölt koronavírust tartalmaz, így a szervezetbe jutva megbetegedést nem tud okozni, a fehérjéi azonban immunválaszt váltanak ki.
Mind a három technológia esetén a lényeg az, hogy élő koronavírus (SARS-CoV-2) nem kerül a szervezetbe, így megbetegedést egyik sem vált ki. A vírus fehérjéivel való találkozás azonban képessé teszi szervezetünket arra, hogy védekezni tudjon egy esetleges fertőzéssel szemben.
2. Hatásosság: mi, mennyi?
Egy vakcina hatásossága azt jelenti, hogy az adott készítmény hány százalékos eredménnyel tudja megelőzni az adott betegséget. Ezt több tényező is befolyásolhatja, pl.: életkor, meglévő betegségek, az oltás beadásának módja és a beadás óta eltelt idő, korábban történt fertőzés, maga az oltóanyag stb. Egy vakcina akkor fogadható el hatásosnak, ha annak hatásossága legalább 50%.
Jelen esetben elmondható, hogy mindegyik szóban forgó készítmény hatásossága megfelel a követelményeknek. A kétdózisú vakcinák hatásfoka már az első dózis beadása után is meghaladja az 50%-ot, majd fokozatosan emelkedik. A második dózis után a következő értékeket tapasztalták a klinikai vizsgálatok során: a Pfizer/BioNTech vakcinája (Comirnaty) 95%-os, a Moderna készítménye 94,5%-os, az Oxford/AstraZeneca készítménye átlagosan 62%-os, az orosz Gamaleja készítménye (Szputnyik V) 91.6%-os, a kínai Sinopharm vállalat oltása pedig átlagosan 79,4%-os hatásossággal rendelkezik a vakcinák mindkét dózisának beadása után. Az elérhető maximális védettség átlagosan a vakcinák mindkét dózisának beadását követő két hétben alakul ki.
Az egydózisú vakcinák közül a Johnson&Johnson vakcinája (Janssen) a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint átlagosan 67%-os hatásosságú, amely a beadás után két héttel alakul ki, míg a kínai Convidecia nevű oltóanyag hatásossága 65,28%, a súlyos lefolyású megbetegedést pedig 91%-ban előzi meg.
Az eddigi klinikai vizsgálatok alapján, ha valaki az oltás beadása ellenére is elkapta a koronavírus-fertőzést, az sokkal enyhébb tünetekkel vészelte át a betegséget, mint a nem beoltott betegek.
A vakcinák megállapított hatékonysága:
- Pfizer/BioNTech – 95%
- Moderna – 94,5%
- Szputnyik V – 91,6%
- Sinopharm – 79,4%
- Johnson & Johnson – 67%
- Convidecia (CanSino) – 65,3%
- AstraZeneca/Oxford, Covishield – 62%
Emellett megfigyelések alapján a Pfizer/BioNTech, az AstraZeneca és a Johnson&Johnson vakcinája a fertőzés továbbadását is megakadályozhatja. Az eddig elvégzett kutatások szerint a beoltottak nem – vagy lényegesen kevésbé – terjesztik a koronavírust, náluk ritkábban alakul ki a megbetegedés mellett a tünetmentes fertőzés is. Ezek a vizsgálati eredményeknek a megerősítéséhez azonban még további vizsgálatok szükségesek.
Azt egyelőre nem lehet tudni pontosan, hogy milyen tartós a vakcinák által nyújtott védettség. Az AstraZeneca a kutatásai során azt találta, hogy vakcinájuk még 3 hónappal a beadás után is erős immunválaszt vált ki, a Sinopharm pedig a vakcina beadása után 6 hónappal is erős védettséget mutatott ki az oltott egyéneknél, de a COVID-19 megbetegedés elleni védettség teljes időtartama még nem tisztázott. Ennek megállapítására a gyártók további 2 évig követik az önkéntesek állapotát és a vakcináik hatásait.
3. Hatásosság a mutációk ellen
A jelenlegi járvány során a koronavírusnak már számos mutációját felfedezték, némelyek csak a vírus terjedését gyorsítják fel, némelyek azonban nemcsak könnyebben fertőznek, hanem súlyosabb megbetegedést is okoznak, mint a többi variáns. Ezek közül jelenleg három olyan variánsról tudunk, amelyek aggodalomra adnak okot.
A brit variáns (hivatalos nevén B.1.1.7) Nagy-Britanniában jelent meg 2020. decemberében, és az eddigi tapasztalatok alapján kb. 30-50%-kal fertőzőbb a többi variánsnál, illetve kb. 35%-kal nagyobb eséllyel okoz elhalálozást. Ennek a fokozott fertőzőképességnek az oka, hogy a vírus tüskefehérjéjében több mutáció is található. Jelenleg ez hazánkban is a domináns variáns. Eddigi tapasztalatok alapján a Pfizer/BioNTech és a Moderna vakcinája védelmet nyújthat a variánssal szemben, habár a hatásosságuk valamivel gyengébb lehet, az AstraZeneca oltása pedig 74%-os védettséget nyújt a brit variánssal szemben.
A dél-afrikai variáns (B.1.351) 2020. decemberében jelent meg Dél-Afrikában. Jelenleg legalább 40 országban megtalálható. A kutatások szerint a Pfizer, a Moderna, a Johnson&Johnson és az AstraZeneca oltása ezzel a variánssal szemben kevésbé hatásosak, mint a többi variáns esetében, azonban a súlyos, kórházi ellátást igénylő megbetegedés kockázatát ebben az esetben is csökkentik. Az Oxford-AstraZeneca kutatói már dolgoznak egy, a variáns ellen optimalizált vakcina kidolgozásán, a Pfizer pedig jelenleg azt kutatja, hogy esetleg egy harmadik oltásdózis segíthetne-e ezzel a variánssal szemben.
Utóbbihoz nagyon hasonló a Brazíliából induló P.1 variáns, amely jelenleg legalább 20 országban található meg. A nálunk jelenleg alkalmazott vakcinák sajnos ezzel a variánssal szemben sem elég hatásosak. A Johnson&Johnson vakcinája, habár valamivel alacsonyabb értéket mutat az átlagos 67%-nál (Dél-Afrika: 64%, Dél-Amerika: 61%), hatásosnak tűnik a dél-afrikai és a brazil variánsokkal szemben, és nagy hatásfokkal csökkenti a súlyos, kórházi ellátást igénylő megbetegedések előfordulását (a Dél-Afrikában és Brazíliában végzett klinikai vizsgáltok alapján).
A Szputnyik V, a Sinopharm és a Convidecia vakcinája esetében jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat a variánsokkal szembeni hatásosságot illetően. A Szputnyik V esetében még folynak a kutatások egy extra oltás hatásosságáról a variánsok ellen. A Sinopharm vakcinája hatásosnak látszik a dél-afrikai variánssal szemben, bár a nyújtott védelem lényegesen gyengébb. A Covishield nevű indiai oltóanyag variánsokkal szembeni hatásossága elvileg az AstraZeneca oltásával azonos. A rendelkezésre álló adatok azonban még nem elegendőek ahhoz, hogy megfelelő következtetéseket vonjunk le.
Összességében elmondható, hogy az eddig vizsgált vakcinák inkább a brit variánssal szemben hatásosak, azonban a súlyos, kórházi ellátást igénylő fertőzések kockázatát több variáns esetében is csökkentik. Az oltás beadása másrészt azért sem haszontalan, mert az eredeti SARS-CoV-2 vírus terjedésének gátlásával lényegesen csökkenthetjük a vírus mutálódásának lehetőségét is.
Forrás: Dr. Mélypatakiné Dr. Áfra Júlia szakgyógyszerész
