Huszonhárom évvel ezelőtt, 1999. december 15-én szörnyű tragédia történt: leégett a Budapest Sportcsarnok. Az épület több mint 17 éven át adott otthont a nagyszabású sport- és kulturális eseményeknek, és az ott dolgozók a mai napig nosztalgikusan emlékeznek vissza erre az időszakra.

A Budapest Sportcsarnok Magyarország legnagyobb fedett sportcsarnoka volt, és 1982-ben avatták fel. Az épület tervezését a Magyar Testnevelési és Sport Tanács, a Középülettervező Vállalattal karöltve már az 1960-as évek elején a megkezdte. A tervük az volt, hogy a csarnok 15 000 néző befogadására legyen alkalmas.

A mérnökök számos külföldi csarnok szerkezetét tanulmányozták, végül a leningrádi Jubileum Sportcsarnok tetőszerkezetét vették alapul, így ennek a mintájára épülhetett fel a Budapest Sportcsarnok, Kiss István tervei alapján. Az építkezés során körülbelül 20 000 ember, több mint 114 000 órát dolgozott, és az anyagi költségek meghaladták az 1700 millió forintot.

Bár sportcsarnoknak épült, a kulturális életben is jelentős szerepet töltött be a BS.

Akárcsak a sportban, itt is igaz volt, hogy olyan események jöhettek Budapestre, amelyekre korábban esély sem volt. Már a nyitóévben kétnapos koncertet adott itt Tina Turner, majd később eljött többek között Johnny Cash, a Deep Purple, a Dire Straits (négyszer), Chuck Berry, az Iron Maiden, a Boney M., az R-Go, a Neoton, a Dolly Roll, a Fonográf, a Hobo Blues Band, C. C. Catch, a Kraftwerk, Zorán, a három tenor, Miles Davis. A korábbi dolgozók úgy vélekedtek, a magyar művészek esetében értékmérő lett a BS-koncert: szintet jelentett, ha valaki annyi embert meg tudott mozgatni, hogy itt koncertezzen.

Nem egyszer adódtak nehézségek is, Németh Ferenc például felidézte, hogy a 88-as műkorcsolya-vb alatt órákra leállt a hűtőberendezés. Úgy véli, perceken múlt, hogy nem olvadt el a jég, de végül sikerült megoldást találni. Hasonlóan nehéz helyzetnek mondta, amikor teremkrossz-versenyt rendeztek: a pálya remekül nézett ki az ugratókkal, de az edzések alatt kiderült, a motorok kipufogógáza beszorul a csarnokba, valahogyan el kell vezetni.

Mindkét visszaemlékező megszólaló a nosztalgia mellett büszkeséggel is beszélt a BS-ben eltöltött évekről.

„Tőlem egyszer egy riporter megkérdezte, van-e közöm az olimpiai bajnok Németh Ferenchez. Azt kellett válaszolnom, hogy nem. Én ugyan szintén sportoltam, de a futballban nem jutottam túl magasra. Azonban már sportszervezőként azt mondtam: a BS-ben dolgozni olyan, mint a válogatottban futballozni, mert ez tényleg a csúcsot jelentette a számomra.”

A BS-ben a 90-es években még inkább visszaszorult a sport: a létesítményeknek egyre inkább el kellett tartaniuk magukat, így jelentősebb bevételt hozó rendezvényeket kellett az épületbe csábítani. A működés utolsó évében már csak a hasznosított napok húsz százalékán sportoltak a BS-ben, így lett 1990-től az egyik fő bevételi forrás a karácsonyi vásár. Egészen 1999. december 15-ig.

„Öt óra után néhány perccel csörgött a telefonom, ami már önmagában furcsa volt – idézte fel a tíz évvel ezelőtti hajnalt Németh Ferenc. – A metróállomástól hívtak, azt mondták, nagy a baj, ég a BS. Gyorsan odaértem, mert a Millenárisnál lakom. Először leblokkoltam, fizikailag és szellemileg egyaránt. Láttam, hogy mi történik, de nem tudtam felfogni.”

Ekkor még csak belül égett az épület, kívülről nem látszottak a lángok. A BS utolsó vezetője hiába tört össze a történtektől, folyamatosan volt feladata: a tűzoltóknak kellett iránymutatást adnia, vigasztalta a kollégáit és próbálta megnyugtatni a szomszédos Körcsarnokba összegyűlt kereskedőket, úgy, hogy talán ő volt a legkevésbé nyugodt. Németh és a BS-dolgozók egy ideig még reménykedtek, hogy nem lesz nagyon nagy a baj, de amikor leszakadt a tetőszerkezet, tudták, hogy valami véget ért. Igaz, ezzel az idegtépő agónia is lezárult és a küzdőtéren rögtön egyszerűbb lett az oltás.

A BS-ben dolgozók a következő hetekben reménykedtek abban, hogy ha nehéz körülmények között is, de újjáépülhet a csarnok. Az épület szerkezete állt és a vizsgálatok szerint nem károsodott nagy mértékben, tovább tudott működni a gyakorló jégcsarnok és volt több olyan épületrész, amelyet egyáltalán nem érintettek a lángok, illetve a sporteszközöknek sem lett komoly bajuk. A kormány azonban a következő év elején úgy döntött, elbontják a romokat és teljesen új épületet húznak fel ide, ez lett a mai Papp László Budapest Sportaréna.

Az, hogy pontosan mi történt tíz éve, máig nem derült ki pontosan.

„Természetesen nagyon érdekelt, mi történt. Minden kutatási fázisban ott voltam, de nem tudták pontosan megállapítani az okokat – mondta Németh Ferenc. – Először gyertyákra gyanakodtak, de ezt kizárták, ahogyan az elektromos tüzet is. Több tűzgóc volt, azt láttam, mert megmutatták a tűzoltók. Annyit biztosra állíthatok, hogy mi elláttuk a felelősségünket, mind biztonsági, mind tűzvédelmi szempontból. Valószínű, hogy már nem derülnek ki a részletek, de lehet, hogy nem lennék boldog ember, ha tudnám, mi történt pontosan.”

(Borítókép: Tűzoltóautók az égő Budapest Sportcsarnok körül. A tűz következtében a küzdőtér feletti födém teljesen leszakadt. MTI fotó: Kovács Tamás)