A fideszes volt munkásőr lesz@arozta Rákay Kálmán Petőfi-filmjét

Rendkívül éles kritikát fogalmazott meg a Most vagy soha! című filmről a jobboldali világnézetű Demokrata főszerkesztője, Bencsik András. Mint írta, nem szabadott volna dilettánsoknak filmet készíteni, majd ártatlan emberekkel megnézetni azt.

Mint megírtuk, március 14-én debütált a mozikban a Most vagy soha! című, Lóth Balázs, Szente Vajk, Rákay Kálmán és Kis-Szabó Márk által jegyzett film, ami egyenlőre óriási bukás!

A filmről a Demokrata is írt kritikát, összesen három szerző összegezte a látottakról alkotott véleményét a lap legújabb számában. A kritika egyik szerzője a lap főszerkesztője, Bencsik András, aki arról írt, hogy „a Most vagy soha! című film minden vonatkozásban rossz lett” – szúrta ki a Magyar Hang.

Bencsik András szerint nem a történelmi tévedésekkel van a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy a film a valóságoshoz képest teljesen máshogy, jóval kevésbé szerethetőnek mutatja az eseményeket. Bírálja a történetet, melyben szerinte a Pilvaxban „lazán ökörködő” pesti srácok bármit tehettek volna, „az őket körülvevő közönyös kofatársadalmat soha az életben semmire nem tudták volna mozgósítani”. A film első fele szerinte belefullad a sárba, Petőfi karaktere túl feminin lett, míg Szendrey Júliából Lara Croftot faragtak. A Farkasch nevű fiktív szereplő eközben szerinte olyan, mint egy nyugdíjas Jason Statham, a végére az ember pedig el is kezd szurkolni a pompásan verekedő, mindent túlélő akcióhősnek. Bencsik szerint a modellként szolgáló akciófilmekben a hasonló figurák szoktak lenni a pozitív hősök, de Farkaschnál „a történelem erősebbnek bizonyult”. Bencsik ironizál Szendrey karakterének „pompás kung-fu ütésein”, ahogy azon is, hogy a filmben Szendrey már március 15- reggelén tudja, hogy terhes, miközben Zoltán jó eséllyel csak aznap este fogant meg.

A főszerkesztő örült volna, ha az 1848-as forradalom csodájáról készül film, mert „nem sárban toporgó, üres tekintetű kofák, ostoba kereskedők és szájtáti bámészkodók éltek akkoriban Pest-Budán, hanem egy olyan ébredező társadalom, amelyik egyre hevesebben kereste önmagát.” Bencsik András a végére megadja a kegyelemdöfést: „elterjedt a hír a pesti szóbeszédben, hogy az alkotók már új filmtémát találtak: a mohácsi vészt. Uram, irgalmazz! Nem volt elég egyszer?”

Magyar Hang nyomán