A decemberi menetrendváltáskor hat vasútvonalon tizennéggyel bővült azon – jellemzően alacsony utasforgalmú – megállóhelyek köre, ahol a vonatok csak abban az esetben állnak meg, ha az utasok előre jelzik leszállási szándékukat, vagy várakoznak a peronon.
A Balatonszentgyörgy―Tapolca―Ukk vonalon a Helikon InterRégió vonatokat érintően Gyenesdiás, Balatongyörök és Gógánfa megállóhelyek; a Pusztaszabolcs—Pécs vonalszakaszon Sáregres, Belecska, Szárazd, Regöly, Dúzs és Csibrák megállóhelyek; a Sárbogárd―Bátaszék―Baja vonalon Szekszárd-Palánk megállóhely; a Nagykanizsa―Pécs vonalon egyes személyvonatok esetén Zákány megállóhely; a Vámosgyörk―Gyöngyös vonalon Kitérőgyár és Gyöngyöshalász megállóhely; a Budapest―Újszász―Szolnok vonalon pedig Zagyvarékas megállóhely esetében vezetett be feltételes megállási rendet a vasúttársaság.
A leszállásjelző nyomógombok az ajtólapok belső oldalán, a visszajelző lámpák az utastérben elhelyezett mennyezeti kijelzőkön találhatók. A vonatok a feltételes megállóhelyeken minden esetben megállnak, amennyiben a peronon vonatra várakozó személy tartózkodik. Olyan esetben is, amikor a mozdonyvezető nem tudja kétséget kizáróan megállapítani, hogy nincs le- vagy felszállni szándékozó utas, ha a szerelvényen a leszállásjelző berendezés meghibásodik vagy olyan vonat közlekedik, amire nincs telepítve.
A feltételes megállás bevezetésével egy-egy – fel- vagy leszálló utas hiányában – kihagyott megállóhellyel menetidő takarítható meg, így jobban tudják tartani a menetrendet a vonatok. A feltételes megállás bevezetését követően javul az energiahatékonyság, azaz csökken a gázolaj- és áramfogyasztás is, mert álló helyzetből kevesebbszer kell újraindulni és felgyorsulni a vonatokkal.
