Bencsik: Jakab politizálása abban merült ki, hogy a Parlamentben krumplit lóbálva “lókupecezzük” a miniszterelnököt!

Miután két napja a fél ország az találgatja, hogy hová tűntek a Jobbik egykori szavazói, hadd oszlassak el ezzel kapcsolatban néhány tévhitet úgy is mint a párt egykori tagja, alapszervezeti, választókerületi és budapesti elnöke

– jelentette ki Bencsik János írásában.

1. A Jobbik nem “nem tudta” elvinni a szavazóit április 3-án, hanem lényegében nem maradt kit elvinnie. Ez annak a szervezeti leépülésnek a következménye, amely a 2018-as választási vereség után indult be, ám az igazi mélyrepülés Jakab Péter 2020. januári elnökké választása után indult be. Az organikus építkezést az olcsó lájkvadászat váltotta fel, a jobboldali szavazók számára fontos ügyeket és üzeneteket kigyomlálták, a kommunikációt a legádázabb Orbán-gyűlölő DK-s szavazók kegyeiért való versenynek rendelték alá. Aki ezzel nem volt hajlandó megbékélni, azt a pártból elüldözték, partvonalra szorították, többen pedig hozzám hasonlóan vették a kalapjukat, és önként távoztak. Sokan és sok helyen elmondtuk akkor, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy ez több, mint bűn: hiba, mert sem erkölcsileg, sem stratégiailag, sem taktikailag nem járható út, de nem hallgattak ránk. Nekünk lett igazunk, de most a hajunkra kenhetjük, mert itt van az újabb kétharmad a nyakunkon.
2. Jakab Péter azzal próbálja elhárítani a felelősséget, hogy aki a Jobbik bázisát kéri rajta számon, az a szélsőséges elemeket hozná vissza. Ez is tévedés. A Fidesz és a retro-Jobbikként működő Mi Hazánk nem tudott felszívni közel egymillió egykori jobbikos szavazót, ez a mostani választásból is világosan kiolvasható. 2018 és 2022 között azonban nemcsak ők hagyták el a pártot, hanem mindenki más is, aki a néppárti politizálást nem úgy képzelte el, hogy a Parlamentben krumplit lóbálva “lókupecezzük” a miniszterelnököt, és akiknek elfogadhatatlan volt a 2010 előtti politikai erkölcsi hullákkal való stratégiai együttműködés. Köztük nekem is. Az i-re a pontot az előválasztás során a DK-val kötött paktum tette fel, a maradék tábor ekkor ábrándult ki végleg, hiszen kiderült, hogy a Gyurcsányékkal való összefogás nem választástechnikai kényszer (ahogy azt sokáig hazudták), hanem stratégiai együttműködés. Márpedig ha van valami, amire kb. zéró igény van ebben az országban, az egy Gyurcsány Ferenccel szövetségre lépő jobboldali párt. Ilyen állat a politikai állatkertben nincs, nem létezik, ez 2022 Magyarországában egy paradoxon.
3. A Jobbik egy olyan politikai térbe próbált benyomulni, ahol öt másik ellenzéki párt verseng egymással. Jakab Péter úgy érkezett meg az összefogás partiba, mint a viccben a skót, aki a közös piknikre az angol és az ír után enni-innivaló helyett a saját feleségét hozza magával. Merthogy a Jobbik tényleg semmit nem tudott hozzátenni ehhez a dzsemborihoz: korábbi bázisát részben elveszítette, részben saját maga vakarta le magáról, új társadalmi csoportokat megszólítani nem tudott, de leginkább nem is volt rá szándéka. A Fidesz-kritikus jobboldali szavazók az út szélén maradtak, az ő képviseletükre hoztuk létre 2020 decemberében a Polgári Választ. Hogy a többi ellenzéki párt ezt miért nem volt képes időben felismerni, és a Jobbikot visszatessékelni az ellenzéki térfél jobb oldalára, az számomra rejtély. Kivéve persze, ha az ellenzék célja a kezdetektől fogva a Jobbik kiüresítése és felzabálása volt, mert akkor ez egy zseniális technikai manővernek bizonyult. Innen ugyanis út vissza már nem vezet.

Nem érdemes tehát Jakab Péteren jobbikos szavazók tömegeit számon kérni, mert nincs neki olyan. Elszámolnivalója elsősorban a megmaradt jobbikos tagok irányába lenne, akiknek 2020 januárjában, elnökké választása fejében azt ígérte: győzelemre vezeti őket. Ennek ára a „fideszes ügynököknek” kikiáltott tagok és középvezetők kiszorítása, elüldözése volt, amely a gyakorlatban az alapvető fékek és ellensúlyok felszámolásához, a kritikus hangok elnémításához vezetett. A Jobbik vezetése nemcsak korábbi szavazóitól vágta el magát, hanem saját szervezetétől is, megfosztva a döntéshozókat a tagság irányából érkező őszinte visszacsatolások lehetőségétől.

Sokan nem értették két éve, amikor próbáltuk elmagyarázni, hogy ez nemcsak egy párt belügye, hanem a következményei az egész országra kiterjedhetnek. Ha akkor többen meghallják a hangunk, most jó eséllyel nem lehetne újabb fideszes kétharmad.