65 éves korában elhunyt a világhírű magyar játékvezető, Puhl Sándor – adta hírül honlapján a Magyar Labdarúgó-szövetség.
A világhírű játékvezető, az 1994-es vb-döntőt és az 1997-es BL-döntőt dirigáló magyar szakember 65 éves volt. Puhl Sándort, a Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságának alelnökét az MLSZ saját halottjának tekinti.
A kiemelkedő tehetségű játékvezető már fiatalon, 1984-től működött a labdarúgó NB I-ben. Világhírre a 90-es években tett szert, nemzetközi sportpályafutásának elismeréseként az IFFHS négyszer választotta a világ legjobb játékvezetőjének (1994 és 1997 között). Ő vezette az emlékezetes brazil–olasz világbajnoki döntőt Los Angelesben 1994-ben, és három évvel később Münchenben a Dortmund–Juventus Bajnokok Ligája-döntőt is – idézi fel Puhl Sándor játékvezetői pályafutását az mlsz.hu. – Eger és Emőd város díszpolgára, 2010 óta az MLSZ Játékvezetői Bizottságának alelnöke, a hazai és nemzetközi labdarúgás megbecsülését élvezte.
Puhl Sándor évek óta a Sport Tv szakértőjeként is dolgozott, de egy ideje nem láthattuk őt a képernyőn, mert elkapta a koronavírust, ami után kórházba is került.
Családja csöndes és méltóságteljes gyászában osztozik a Magyar Labdarúgó-szövetség, egyben kéri a gyászolókat és a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben kérésüket: nem kívánnak nyilatkozni és a legszűkebb körű temetésről később intézkednek.
Puhl Sándor 2014-ben, a vb-döntő után adott hosszabb interjút a Nemzeti Sport Online-nak, az amerikai vb-finálé húszéves évfordulója kapcsán. Arra a kérdésre, hogy milyen a jó játékvezető, a következőt válaszolta:
„A játékvezető küldetése, hogy minél jobban szórakozzon a néző. Nagyon fontos, hogy a bíróban tudatosuljon ez a fajta küldetéstudat. A bíró minden ítéletével az egyik csapatnak ad valamit, a másiktól elvesz. Mindkét csapatnak egyszerre kedvezni nem lehet, ezzel tisztában kell lenni. Egy játékvezető számára az igazán felemelő az, amikor érzi, ítéleteivel jobbá tudott tenni egy meccset. A szakma nehézsége és egyúttal legnagyobb kihívása, hogy kiugró egyéniségeket kell vezetni egységes szempontok mentén, méghozzá úgy, hogy közben meghagyja az egyéniség érvényesülési lehetőségét is. A játékvezetőkben van egy bizonyos fokú szereplési vágy, viszont csak az menjen bírónak, aki a saját egyéniségét képes irányítani, le tud mondani a maga egójáról, amikor erre szükség van.”
1994, vb-döntő, Brazília–Olaszország Vezette: Puhl Sándor
https://www.youtube.com/watch?v=tYdMv1mtBDw
