Három ponttal tért haza Ceglédről a Békéscsaba 1912 Előre NB III.-as csapata, a pontvadászat szerdai második napjáról. A lila-fehérek végig dominálták a találkozót, így a minimális különbségű sikerül a házigazdákra nézve volt hízelgő.
A ceglédiek kezdettől komoly nyomás alatt játszottak, de jól megszervezték a védelmüket, játékosaik a legegyszerűbb megoldásokhoz is bátran folyamodtak. Az Előre szinte végig egykapuzta az első félidőt, fölényét 14 szöglet és két kapufa jelezte, amely Pintér és Bora nevéhez fűződött.
A második félidő elején azután Vólent gyorsan megtörte a jeget, amikor egy kibirkózott lehetőséget váltott közelről gólra. A hazaiak hátrányban sem igazán tudtak kijönni a „sündisznó állásukból”, fegyelmezetten és a szerencsével sem hadi lábon állva védték tovább a kapujukat a csabai ostrom közepette. A vendégek több ígéretes támadást is vezettek, lezárhatták volna a találkozót, de Sármány például még az üresen marat kapuba sem tudott betalálni. A cserék hatására azután némileg változott a játék képe. A Cegléd kijött a szorításból, főként pontrúgásokból kellemetlenkedett, de összességében nem igazán volt sansza pontot menteni. Maradt a vendégek soványka sikere, ami azonban így is három pontot ért.
NB III.-as labdarúgó-mérkőzés
Ceglédi VSE–Békéscsaba 1912 Előre 0–1 (0–0)
Cegléd, 450 néző
Vezette: Nagy Róbert (Punyi Gyula, Majorné Nagy Petra).
Gólszerző: Vólent (52.).
Cegléd: Klemenc – Juhász A. (Ványi, 57.), Fekete K. (Ledacs-Kis, 69.), Schmidtka, Juhász B., Petrezselyem (Telinger, 82.) – Kuchta (Ungureán, 69.), Markó, Olgyay (Barna M., 57.) – Oldal, Annus. Szakmai igazgató: Széchenyi Márton.
Békéscsaba: Póser – Mihály (Zvara, 76.), Albert, Bora, Kóródi – Futó, Pintér (Geiger, 67.), Fazekas, Váradi (Komáromi, 46.) – Sármány (Máris, 67.), Vólent. Vezetőedző: Csató Sándor.
Csató Sándor: – Örülök a győzelemnek. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk és sorra ilyen mérkőzések várnak ránk. Ha egy szerencsés góllal is, de megérdemeltük a sikert, hiszen sok lehetőségünk volt ezen felül is. A vége miatt bosszankodok, mert a kihagyott helyzetek miatt saját magunk dolgát nehezítettük meg.
