A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

Vereség a Budafoktól

A csabai drukkerek aligha örülhettek az első negyed órának, ugyanis a budafokiak kézbe vették a mérkőzést és nemcsak irányították a találkozót, hanem kétszer is nagy helyzetbe kerültek. Az más kérdés, hogy mindkettőt kihagyták. Dühöngött is rendesen a vendégek mestere, karjait széttárva eleresztett egy-két keresetlen megjegyzést. Ezt követően viszont a lila-fehérek ritmust váltottak és ők veszélyeztettek többet. Birtalan Botond és Viczián Ádám is kihagyta a kihagyhatatlant, máskor pedig Szabó Balázs jeleskedett és tornázta ki a leginkább gólnak látszó lövéseket. Így aztán gól nélkül zárult az első játékrész. A szünetben Boér Gábor Nagy Sándor helyett Tóth Dánielt küldte pályára, egyben átrajzolta a csapat szerkezetét, a csere támadó feladatot kapott, Viczián pedig a középpályára került.

A vendégeket nem nagyon érdekelte a változtatás, ugyanis az 52. percben Csizmadia Csaba egy ellopott labdával iramodott meg, majd jól ugratta ki Ihrig-Farkas Sebestyént, aki a bal összekötő helyéről a kimozduló kapus fölött a hálóba emelt, 0-1. Később a csereként beállt Fekete Máté növelhette volna az előnyt, ám a kapufára fejelte a labdát. A csabaiak a finisben nagyobb sebességre kapcsoltak, ám a góllövő cipők továbbra sem akartak működni. Szabó Balázst tényleg csak magasztalni lehet, hiszen védéseivel a hátán vitte a budafoki alakulatot. Még a játékrész végén is óriási lelkesedéssel küzdött a fővárosi csapat, nem ismert lehetetlent, így ismét megérdemelten győzött, amivel óriási lépést tettek a másodosztályú tagság megőrzése érdekében.

NB II-es labdarúgó-mérkőzés

Békéscsaba 1912 Előre—Budafoki MTE 0—1 (0—0)
Békéscsaba, 1003 néző.
Vezette: Radványi Ádám (Kormányos II. Gábor, Szvetnyik Bence).

Békéscsaba: Ribánszki – Szélpál, Dlusztus, Babinyecz – Gránicz, Lustyik (Zahorán, 64.), Nagy S. (Tóth D., 46.), Nagy I. (Király P., 67.) – Birtalan B., Viczián, Gyurján. Vezetőedző: Boér Gábor.

Budafok: Szabó B. – Margitics, Gubacsi, Csizmadia Cs., Khiesz – Kercsó, Filkor, Kovács D. (Vezselinov, 92.), Forgács P. – Kokenszky (Vankó, 67.), Ihrig-Farkas (Fekete M., 67.). Vezetőedző: Tóth Bálint. Sárga lap: Filkor a 63., Karcsó a 82. percben.

Boér Gábor: – A mi szemszögünkből sajnos az egész meccs nagyon rossz volt, visszagondolva sem találok olyan szakaszt amellyel elégedett lennék. Iszonyúan szégyellem magam, hogy ilyen gyalázatos teljesítményt nyújtottunk. Sajnos egy-két ember már fejben nem itt van, de ettől függetlenül sem értem, hogy lehet ilyen mentalitással hazai pályán játszani egy olyan csapatnak, amelyik a harmadik helyért küzd. Számomra elfogadhatatlan, hogy nem volt meg az alázat, a szenvedély, az akarat. Az egy dolog, hogy nem megy a játék, de meg kellene halni a pályán azért, hogy sikeresek legyünk. A szerencse is annak segít, aki tesz érte és a mai napon mi nem tettünk ezért. A kapusuk kimagasló teljesítményt nyújtott, legalább 5-6 szinte százszázalékos helyzetünk volt, amelyek közül egyet sem tudtunk gólra váltani. Érthetetlen számomra, hogy még így a harmadik helyen vagyunk, egyáltalán nem érdemeljük meg. A játékosok valamiért nem tudják fenntartani magukban a jó formát, ebből adódnak a hullámvölgyek. Sajnos a fiatalok is képességeiken alul teljesítettek, de az idősebb labdarúgóink sem voltak a helyzet magaslatán. Nagyon nehéz ezt megélni a kispadon és nagyon sajnálom a szurkolóinkat, akiknek ezt kellett végignézni.

Tóth Bálint: – Amikor egy ilyen helyzetben lévő csapat egymás után a harmadik mérkőzését is be tudja húzni, akkor azt kell mondanom, hogy le a kalappal a srácok előtt. A küzdeni tudás, a szervezettség, az a plusz amit beletettek ebbe a meccsbe, mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy szerencsénk is legyen. Tudtuk, hogy egy kitűnő csapathoz érkezünk és azt is, hogy jó munkát végeznek Békéscsabán, így ez egy fantasztikus három pont volt. Gondolom lehetett látni, hogy nem csak össze-vissza rugdaljuk a labdát, hanem próbálunk egy futballozni tudó csapat ellen játszani. Mindig könnyebb ilyen együttes ellen alkalmazni ezt a taktikát, mint amelyik csak nagyol a pályán. A másodosztályban egyébként nagy sikk, hogy visszaállunk védekezni és majd csak lesz valami. Mindig ennek az ellenkezőjét mondom a srácoknak, mert azt vallom, hogy csak így lehet megtanítani futballozni őket. Szerencsére ezúttal sem magyarázkodnom kell, voltak helyzeteink az egész meccs folyamán és ez így nagyon jó állapot számunkra, hiszen mindent megtettünk a sikerért – így aztán hazafelé tényleg megállunk egy sörre.

Aktuális