A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

Kétegyháza meg a pogácsa - Az ősök sárpogácsát dobáltak

Ha most Rezeda Kázmér lennék, a nagy utazó, rögvest feltenném a kérdést: miért megy az ember Kétegyházára? A válasz nem lehet pusztán a pogácsa, amelyről fesztivált neveztek el, s immár tizenkettedik alkalommal ismételték meg ma, de a mulatság istenigazából vasárnap ér véget. Engem azonban nemcsak a pogácsa vonzott, amikor ellátogattam a nagyközségbe, ahol 3600-an laknak, s közülük 30 százalék a román nemzetiségű ember. Az átutazó, a garabonciás mindig rácsodálkozik valamire, ha kimozdul otthonról. Így tettem én is Kétegyházán. Néhány órácskát elidőztem a múltban. Mert érdemes.

A falu már az Árpád-korban benépesült. Bizonyos Fövényesi Siket Elek a település egy részét adományként megkapta. Később a Gyulai Várbirtok része lett, de a tatárok 1686-ban elpusztították. A világ nagyot fordult 1723-ban, amikor Lővenburg János Jakab földbirtokos, Békés megye főispánja bánáti románokat telepített a vidékre. A falut a 19. század elejétől az Almásy család birtokolta, akik 1800 és 1821 között magyarokat hoztak a faluba. A település 2012-ben ünnepelte fennállásának 600. évfordulóját. Ki kellett találni valamit, ami a nagyközségre jellemző, hogy nekik is legyen híres fesztiváljuk.

Sokáig gondolkoztak, mígnem valaki a homlokára ütött: megvan: a sárdobálás! Furcsán néztek rá a többiek. Emberünk azonban makacskodott: olvasta valahol, hogy az őseik sárpogácsákat gyúrtak, majd azon virtuskodtak, hogy ki tudja azt messzebbre dobni. A fáma szerint az első házak ott épültek fel, ahol ezek leestek. Csakhogy a pogácsák ma már nem sárból, hanem magyar finomlisztből készülnek. De én még mindig nem a pogácsakészítés titkait kutatom. Megnézem a kastély ősparkját, bekukkantok kőkerítés mögé, ahol a római katolikus templom és kápolna magasodik és az évszázados kocsányos tölgyek alatt megpihenek.

Képgaléria - Fotó: Seres Sándor

Megcsodálom az ortodox templom belsejét, a községháza előtti teret a szökőkúttal, a honfoglalási emlékművel. Azért a fesztivál sem kutya. Ott a rengeteg pogácsa az emberek előtt, de az üstökben is forr a pörkölt és pirul a grillen a csirkecomb. Jönnek a román hagyományőrzők, korabeli ruhákban, fegyverekkel, nemzeti színű szalagokkal. Jobbjukon a lányok színes rokolyákban.

Pattog a katonazene, a fúvósokat okos telefonokkal fényképezik. Még a kormányablak is kitelepült. Ott álldogálnak néhányan a mobilhivatal ajtaja előtt, s sóvárogva figyelik a forgatagban fagylaltot nyaló, pogácsát harapó embereket. És rohannak, mert hozzák a kétegyháziak román és magyar hagyományokkal bíró, sajátos pogácsáját, amelyet a pap is megszentel.

Aztán jöhet Deniz, Szucsik Jani, holnap pedig Ferry és Henna, valamint Bandika a Sláger tévéből. Estére enyhül a kánikula. A forró pontot a tűzijáték jelenti.

Aktuális