A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

Téglagyári arcok – Kiállítás a jaminai könyvtárban

Kiállítás a jaminai könyvtárban Jó kedvvel lépkedem Békéscsabán a jaminai könyvtár felé. Magamban egykori munkásmozgalmi dalokat dúdolok. Jöjj gyermekem és nézz a falunkba, hogy szolgál a gép meg a gőz, mert mindenütt feltör a munka, a tervszerű munka, ha győz. Így volt ez régen a téglagyár környékén is. Jöttek a munkások, vígan lóbálták a szatyor, amelyben egész napi elemózsia lapult. S mondták: Indulj az útra és vissza ne nézz! Múltad a fájó, bús ezer év... A Such-Bohn Téglagyár Facebook csoport tagjai mindezt nem így gondolják.

Arra szövetkeztek, hogy, ha tehetik minden esztendőben kiállítást rendeznek a nagy múltú gyár történetéből, felidézve a különböző korszakok eseményeit. Időt, fáradságot, pénz nem kímélve közkinccsé teszik azokat a képeket, amelyek a valaha itt dolgozók nem könnyű munkáját, életét mutatják be. Nézem az itt-ott megkopott, sokszor fénytelen fotókat és elém tárul a múlt.

Látom a csilléket, a feszülő izmokat, a szórakozó, sportoló munkásokat. Az óvodásokat, akik azóta felnőttek és talán eltemették a szüleiket, a hozzátartózóikat. De emléküket örökre megőrzik, s tovább adják a gyermekeiknek. Mert daliás idők voltak azok! Nem hiába énekelték annak idején, hogy indulj velünk, örülj velünk, te hű jó barát, a szél sodorja szerteszét, szívünk dalát... Bizony az utókor hálás az elődöknek. Szeretettel ápolja a hagyományokat. Van mire emlékezni.

Képgaléria

Forgatom a Józsa István Soma által szerkesztett kiadványt a békéscsabai Bohn téglagyár történetéről. Megtudom: Bohn Mihály téglagyáros 1907-ben 68 hold földet vásárolt Jaminában, hogy téglagyárat létesítsen. Egy esztendő múlva már meg is kezdték a munkát. A kézzel vert téglákat a szabadban szárították, s a tábori kemencében égették. Később körkemencét, gép és- cserépprésházat, irodákat, lakásokat építettek, artézi kutat fúrtak. A Békéscsabai Gőztéglagyár Társaság telephelyét ipari vasút kötötte össze a MÁV-pályaudvarral és újabb 120 méter hosszú körkemencét hoztak létre, amely lehetővé tette a gépi tégla- és cserépgyártást. A gyárban 1910-ben már 3 millió téglát, valamint 8-10 millió tetőfedőt készítettek.

A látványos fordulat 1911-ben következett be, amikor elkezdték a dupla hornyú, nagyméretű híres 253-as Bohn Patent cserép gyártását. A balkáni, és később az I. világháború miatt azonban csökkent a termelés, majd 1918-ban teljesen leállt. Egy év múlva viszont újabb tragédia érte a gyárat. Tűz ütött ki és sok kemence, épület és más berendezés elpusztult. Végül 1920-ban sikerült újra fellendíteni a termelést. Az államosítás után elsősorban szociális létesítményekkel gazdagodott a gyár.

Üzemi bölcsődét, napközit, munkásszállót, étkezdét építettek. Később, 1958-ban erőművel, benne kazánnal, turbinával, öntődével gazdagodott az üzem. Tíz esztendő elteltével 67 millió égetett tégla és cserép hagyta el a gyártósorokat. Az újabb korszak 1969-ben volt, amikor áttértek a gázfűtésre és újabb alagútkemencéket építettek. Azonban 1982-ben statikai okok miatt leállították a Bohn II. kemencéit., s 1986-ban a teljes üzem leállt.

Közben az alsóvégi tehénlegelőn létrehozták az ország legkorszerűbb cserépgyárát, amely ma is üzemel. Jaminában azonban már csak emlék a a 80 évig működő téglagyár. A helyén ma már különböző profilú vállalkozások dolgoznak. Van itt élelmiszer-kereskedelem, bútorüzlet, raktáráruház, büfé. Én meg hazafelé ballagva ismét dalra fakadok: Szép gyermekem jöjj ki a rétre, hol traktorok hangja zenél, nézd, új csillag fut fel az égre, és hírt hoz a hajnali szél...

Aktuális