A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

Visszajáró: Az Oscar-díjas Pusztaszőlős

Piszok nagy hó volt 1978 februárjában. Mindent ellepett a fehérség. A pusztaszőlősiek azonban dacoltak a téllel. Bevásároltak, vitték a gyereket az óvodába, etették a malacokat, múlatták az időt a füstös kocsmában. Jött Laszák András mezőőr, gumicsizmában baktatott a bekötő út szélén, vállán a vadászpuskával. Az akkor 56 éves ember vaskos ujjaival a távoli földek felé mutatott, ahol acélszárnyaikat lebbentették a fekete varjak.

Szűkszavúan csak annyit mondott: nyáron 50-60 kilométert is megtesz a határban, kap érte a tsz-től kétezer forintot, ruhát és háztáji földet.

A család szétszéledt, a fia Kiskunfélegyházán, a lánya Szegeden boldogul. A település központja az egykori Wenckheim kúria, előtte hatalmas tér. Középen artézi kút, arrébb a régi világ jelképeként a fából készült harangláb. Persze, a föld! Gróf Zichy Aladárnénak volt itt 3300 holdas birtoka, amelyen 150 család dolgozott. A hetvenes évek végén, amikor itt jártunk, 86 házban 286 ember élt. Hosszú távra azonban senki sem tervezett, hiszen 30 esztendő alatt mindössze két házat emeltek.

A harangláb csengettyűje is néma, csak akkor szólaltatják meg, ha valaki az örök vadászmezőkre távozik. Megtelt a temető is, a halottakat Tótkomlóson hantolták el. Akkor még tanácsi kirendeltség is volt a faluban. A hivatal vezetőjét Szabó Andrásnak hívták, aki 23 évvel ezelőtt került Szőlősre, amikor Békéssámsonhoz tartoztak, aztán Tótkomlós lett a gazda. 

Arról beszélt, hogy öregszik a falu. Az idényjellegű napközis óvoda áprilistól novemberig van nyitva, az iskolásokat Orosházára viszik busszal. Az orvos havonta kétszer jön, ilyenkor 40-50 beteg is megfordul a rendelőben. Gábor Sándor tanácstag meg azzal dicsekedett, hogy minden utcában van járda, működik a postahivatal, sikerült kiharcolnia egy olaj- és gázcseretelepet. 

Eddig még utcanevek sem voltak, most már Erdei Ferenc neve is felkerült az egyik táblára. A vegyesboltban Huszárik Mihályné szolgált ki. A szomszédos kocsmában pedig Szabó Antal mérte az italt, amelyből havonta 50 ezer forint értékűt eresztettek le a torkukon a szőlősiek. Krasznár Mihály viszont nem a kricsmiben szórakozott, hanem a disznókat etette, gondozta. Éppen moslékot kevert a kiskonyhában. Tizenkét öt hónapos malac, kilenc hízó sivalkodott az ólban. 

Mesélt a fiáról, a második osztályos unokájáról. Percek alatt megvonta 66 évének a mérlegét. Tekintetével a havas tájat kémlelte, ahonnan a bólogató kutak segítségével felszínre hozták a föld fekete aranyát, az olajat. Persze, az olaj, a gáz! Ez lett a település tragédiája és talán a megmentője. Az itt lakók 2000-ben népszavazással döntöttek, hogy elhagyják Tótkomlóst és Kaszaperhez csatlakoznak.

Fotók: Martin Gábor és Seres Sándor

Szeptember 18-án Csürhés István polgármester éppen a faluban tartózkodott, amikor a Psz-34-es kútból óriási erővel tört fel a gáz, a házaktól mintegy 500 méterre. Majd belobbant, a lángok 60-80 méter magasra csaptak, a tűz fészkénél a hőmérséklet elérte a 800 fokot. Remegett a föld, szinte inogtak a házak, mozgott a csillár. Nem csoda, naponta 2 millió köbméter gáz égett el a levegőben. A Mol Rt.-nek 5 milliárdos kára keletkezett, a vétkes ománi alvállalkozót öt esztendő elteltével 2,5 milliárd forint kártérítésre ítélte a bíróság. Soha ennyi ember nem fordult meg Pusztaszőlősön. Áramlottak a katasztrófaturisták, még a kutak tetejére is felmásztak, hogy fotózhassanak.

A helybéliek pedig vezetékes gázhoz jutottak, mert addig, bármennyire is furcsa, szénnel és fával fűtötték a kazánokat, a kályhákat. Ugyanakkor az elszenvedett kellemetlenségekért is kárpótolták az embereket, kaptak némi pénzt. De ez még semmi. A Nemzetközi Public Relations Szövetség 2002-ben Pusztaszőlősnek és Kaszapernek Oscar-díjat adott az úgynevezett kríziskommunikációs kategóriában. Mert ugye, az erre kijelölt céggel együtt jól kommunikálták a katasztrófát. Az olajkutak némelyike most, 2017-ben is bólogat, de olyan is van, amely "berozsdásodott." Az egykori lángoló kút csonkja lefojtva, bekerítve áll a puszta közepén, mementóként. Bővebben

A zsáktelepülés központja üres. Félóra bolyongás után sem látok egyetlen lelket sem. Csak az árva libikóka, mászóka árválkodik a dús lombú fák alatt. A valamikor bővizű artézi kút is megadta magát. A kúriát 2004-ben felújították, most az idősek lakják, szemben, a Dózsa György téren térfigyelő kamera vigyázza az álmukat. A haranglábot újrafaragták, áthelyezték, dísze a falunak. Az elhagyott, holt hajlékok körül égig érő gaz, üveg nélkül bámuló ablakok.

A vegyesboltban ketten vannak, az eladó, Pintér Ferencné és a vevő, Becsei Magdolna. Még üres a kosara, kenyeret, tejet rak bele. Itt született, mindent tud a faluról, a régi riportban szereplőket egytől-egyig ismerte, ismeri. Sokan elmentek közülük. Nincsenek már szorgos parasztemberek, akik a disznókkal bíbelődnének, a kerteket, az udvarokat géppel nyírják, végleg becsukott a tápbolt is. 

A legfiatalabb korosztály a negyvenes-ötvenes éveiket taposókból áll, alig százan ébrednek reggelente a házakban. A kocsma is csendes, egyetlen kuncsaft sem emelgeti a poharat. A tönkrement cégért sem cserélték ki, foszladozva dacol az idővel. Pintérné sóhajt, s rezignáltan mondja: "Kellene egy kis gázkitörés."

Aktuális