Nem Mészáros Lőrincé

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

73 éve égették le szinte egész Drezdát a szövetségesek

A katonai szempontból teljesen indokolatlan két napig tartó bombázásnak sosem fog már kiderülni, hogy hány áldozatai is volt valójában. Egyes becslések a halottak számát 200 ezer főre teszik. Egy azonban biztos, az értelmetlenül legyilkoltak többsége a városban menekült civil volt. Drezda bombázását igazából már semmi sem indokolta. Németország az összeomlás szélén állt, csapatai már mindenhol visszavonulóban voltak. A várost korábban, mivel nem rendelkezett számottevő iparral, nem is érték komolyabb bombatámadások.

Nem véletlen tehát, hogy a szovjet csapatok elöl menekülő civilek közül sokan itt reméltek menedéket. Legtöbbjük számára ez a döntés végzetesnek bizonyult.

Mintha atombombát dobtak volna

Az apokalipszis 1945. február 13-án késő este vette kezdetét és a következő napon, február 14-én is tartott. A szövetségesek azért választották Drezdát, mert ez volt az egyik olyan jelentősebb város, ami a legmesszebb feküdt Nagy-Britanniától. Porig bombázásával azt akarták megmutatni a világnak, hogy bármelyik német várost akármikor elpusztíthatják. „A bombázásnak alapvetően a német munkáslakónegyedek ellen kell irányulnia. A jobb körökhöz tartozók házai szellősebben terülnek el, és ezért kényszerűen nagyobb a bombaigényük” – jelentette ki Winston Churchill brit miniszterelnök a bombázást megelőzően.

Jaltában pecsételődött meg a város sorsa Alekszej Antonov, a Vörös Hadsereg a vezérkari főnökének helyettese az 1945 januárjában megrendezett jaltai konferencián azt követelte a szövetségesektől, hogy a közlekedési csomópontok bombázásával nehezítsék meg a német csapatok keleti frontra történő átcsoportosítását.

A szövetségesek pedig készséggel tettek eleget e kérésnek. 1945. február 7-én pedig meg is született a döntés, miszerint összesen 1400 brit és amerikai bombázó Drezdát fogja eltörölni a föld színéről. A városnak esélye sem volt, hogy megvédje magát, a légvédelmi egységeket már régen a frontra küldték, de ha ott lettek volna sem tudtak volna sokat tenni ennyi nehézbombázóval szemben.

Tömegek égtek el élve

A pokol február 13-án röviddel este tíz után kezdődött. A bombázást a brit gépek kezdték, akiknek 800 gépük összesen 400 000 gyújtó és 4500 robbanóbombát dobott a városra. A városban hatalmas tűzvihar pusztított, sokan egyszerűen elevenen elégtek, akik a pincékben kerestek menedéket, azokkal az oxigénhiány végzett. Másnap, február 14-én délben 311 amerikai bombázó fejezte be a mészárlást. Összesen 3749 tonna bomba zúdult a városra, ennek 75 százaléka gyújtóbomba volt. A drezdai halottak pontos számát sohasem lehetett megállapítani, mivel még nagyságrendileg sem lehetett tudni, hogy az itt élő lakosságon túl mennyi menekülő tartózkodott éppen a városban. A legtöbben 150 000 és 200 000 fő közé teszik az áldozatok számát.

A bombázás után az utcákat elszenesedett és szétszakított holttestek tízezrei borították, a mentőcsapatok holtakkal teli egész pincéket találtak. A katonai szempontból jelentéktelen történelmi belváros teljesen megsemmisült. Az értelmetlen terrorbombázásról hosszú évtizedekig nem igazán lehetett beszélni. Az abban résztvevő országok érthető módon utólag nem szívesen büszkélkedtek ezzel a hőstettel. A németek pedig nem mertek beszélni semmiről sem, ami ebben az időszakban történt. Mára az áldozatok emlékét legalább egy erre létrehozott múzeum őrzi.

Aktuális