A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

A sértődöttek mozgalma alakult meg a Jobbikból kilépett egykori vezetőkből

Úgy tűnik, hogy többségében nem ideológiai különbségek, hanem sokkal inkább személyes sérelmek miatt hagyják ott a legnagyobb ellenzéki pártot egykori vezetői. Az okok sokrétűek, akadnak olyanok, akik azért sértődtek meg, mert már jelöltként sem számítottak rájuk, míg mások azért orroltak meg pártjukra, mert nem kaptak befutó helyet annak országos listáján, és persze van olyan is, aki elnök szeretett volna lenni, de végül nem sikerült nyernie. 

Toroczkai László már a Jobbik számára kudarccal végződő országgyűlési képviselő választás másnapján élesen bírálta Vona Gábort, a párt akkori elnökét. Ezzel kvázi be is jelentkezett az elnöki pozícióra. Miután a tisztújításon Snedier Tamással szemben alul maradt, korábbi ígéretével ellentétben nem vonult vissza Ásotthalomra és maradt párttag, hanem a kormányzati médiumokat járva folyamatosan, sok esetben hazugságokat állítva bírálta a Jobbikot és annak újonnan megválasztott vezetőit.

A konfliktus végül odáig fajult, hogy etikai eljárást indítottak ellene és kizárták a pártból. Toroczkai László kizárását követően Novák Előd is bejelentette, hogy kilép a pártból. Még a Jobbik belső ügyeit csak felszínesen ismerők számára sem volt nagy titok, hogy a párt egykori alelnökében már évek óta tüske van. Ennek legfőbb oka, hogy 2016 nyarán a Jobbik országgyűlési frakciója kizárta soraiból, majd a mandátumából is visszahívta. 

A Jobbikot elhagyta három egykori regionális igazgatója is. Név szerint Árgyelán János, Szőcs Norbert és Császárné Kollár Tímea. Kilépésük leginkább az motiválta, hogy a párt országos listáján nem kaptak előkelő helyet. Árgyelán János és Szőcs Norbert például az első húsz hely valamelyikére, tehát biztosan befutó helyre várta magát. Nemtetszésüknek már a lista nyilvánosságra hozásakor is hangot adtak. 

Akadnak azonban olyanok is, akik ugyan nagyon vágytak az országgyűlésbe, de végül a jelöltségig sem jutottak el. Ezek közé tartozik a most szintén a zajosan kilépők táborát erősítő Pasztorniczky István és Szmik Lajos is. Előbbi helyett Mikola Gergely, míg utóbbi helyett Dr. Menyhárt Lajos lett a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje. Ők sem nagyon rejtették véka alá már korábban sem sértődöttségüket, ennek úgy adtak hangot, hogy látványosan nem vettek részt a kampánymunkákban. 

A Jobbikot elhagyó egykori vezetők új mozgalmat szerveztek „Mi Hazánk Mozgalom” néven. Egyelőre azonban arról nem sokat lehet tudni, hogy a jövőben mit szeretnének csinálni. Politikai tevékenységük jelenleg csupán abban merül ki, hogy egymásnak adják a kilincset a kormányzati hazugsággyárakban és volt pártjukat ostorozzák. Ez már csak azért is érdekes, mert szellemi vezetőjük, Toroczkai László két évvel ezelőtt még azt monda:

„Mindig a nemzeti oldal elleni legsúlyosabb bűnnek és árulásnak tartottam azt, ha valaki sérelmei miatt az ellenséges médiához fut.”

A fenti kiragadott példákon túl még számos olyan, most kilépő személyt fel lehetne sorolni, akik esetében hasonló okok állnak a Jobbikkal való szakítás mögött. Politikai tevékenységüket jelenleg nem a valamiért való küzdés, hanem egykori pártjuk gyűlölete és a sok esetben be nem teljesült irreális ambíciókból fakadó sértődöttség határozza meg. Ők maguk maradnak, mert nem a társadalmat, hanem legfeljebb pár csalódott jobbikos képviselnek.

Aktuális